8.Fejezet: Az első csók és a következményei...

-Emma...-Nézett rám Paul.

-Hm?-Néztem fel rá.

-Jake mondta...hogy a karod...-Mondta de nem fejezte be a mondatot.

-Hogy vágdosom magam...igaz?-Néztem fel rá szomorúan.

Ő csak bólintott.

-Igen...Ez igaz.-Mondtam majd felhúztam a pulcsim ujját.

Paul ránézett vágásokkal tarkított csuklómra majd megfogta a kezemet.

-Én...Szeretnélek megkérni arra...hogy ne tedd ezt magaddal...Ezzel nem lesz jobb.-Mondta.

-Tudom...De a fizikai fájdalom elfelejteti a lelki sebeim fájdalmát...-Ráztam meg a fejem majd lekuporodtam a földre.Paul mellém ült, átkarolta a derekamat.Én a mellkasára hajtottam a fejemet.

-Csak tudd...Én itt vagyok neked mindig!Ha valami bánt, Nekem elmondhatod!-Simogatta meg az arcomat.

-Köszönöm...-Suttogtam.-Mindent köszönök Neked, Paul!-Mondtam és felnéztem rá.

Arcunk közeledett egymáshoz.Forró lehellete perzselte arcomat.

Ajkai rá találtak az enyéimre...Csókjában éreztem minden szerelmét, vágyát, szeretetét.Gyengéden, de ugyanakkor szenvedélyesen csókolt.

Ekkor az erdő felől gallyrecsegést hallottunk.Csókunk félbe szakadt és riadtan pillantottunk a megzavaróra...Leah volt az.A szívem szakadt meg érte, hogy így kellett látnom.Ugyan nem ismertem de meg tudom érteni mennyire fáj a szerelmedet egy másik lánnyal látni.

-Leah!...-Kezdtem bele majd felálltam.-Én...Nem tudom most mit mondjak...Ha tényleg szereted Pault...

-Ne beszélj a nevében!-Sziszegte.-Az Ő szájából akarom hallani!-Lökött félre majd elindult Paul felé aki idő közben felállt.

-Leah...Ha tényleg szeretnél akkor örülnél most...Mert boldog vagyok.Emmával.Tudom nehéz elfogadnod ezt...De ha nem tudsz hozzá szokni akkor sajnálom...Ne kényszeríts döntésre mert akkor...Én Emmát választom.-Mondta Paul halkan.

Leah egy hatalmas pofonnal válaszolt.-Ezt azért a két évért kaptad...amit elvettél tőlem!-Mondta halkan.-És ha Emmát választod-Mondta ki gúnyosan a nevemet.-Ám legyen...De soha-ismétlem soha tőbbé ne keress!...És felejts el.VÉGLEG!Mi már nem vagyunk se barátok se ismerősök.Köztünk mindennek vége!Érted?!...És ha a te drátgalátos Emmáddal...Mégsem jön össze...Ne is számíts arra hogy visszajöhetsz hozzám!-Mondta.Szinte köpte a szavakat...

-Nem is foglak soha többé keresni Leah, nem érted?!Emma az Én Bevésődésem.-Mondta Paul.

Erre Leah megfordult, Rám emelte gúnyosan a tekintetét majd eltűnt a fák között.

-Ennél durvábbnak képzeltem el...-Mondta Paul.

-Mert ez nem volt elég?!Jó nagy pofont kaptál.-Mondtam aggodalmasan.

Lassan vissza indultunk Emilyékhez a buliba...