10.Fejezet: Régi-Új Barátok...

Itt már dühömmel küszködtem...Nem tudom miért de nagyon dühös voltam.

-Érted tettem...Nem akarom...-Kezdett bele de én szélsebesen elsiettem mellette.Az ajtóban megálltam.Itt már könnyek áztatták az arcomat.

-Ezzel okozod a legnagyobb fájdalmat!-Suttogtam majd felrohantam a szobámba.

Ágyamra feküdtem, fejemet karjaimba temettem, vállaimat rázta a zokogás.

-Emma!-Kopogott be a szobaajtón Paul.

-Kérlek...Hagyj!-Szipogtam halkan.

-Nem hagylak itt...ilyen állapotban!-Mondta majd erősebben kopogott.

-Itt hagyhatsz.Jól vagyok!-Kiáltottam, de koránt sem gondoltam komolyan...

-Nem akarom, hogy árts magadnak!-Mondta.-Lent leszek a nappaliban!-Hallottam amint halkan, szitkozódva lemegy a lépcsőn a nappaliba.

Bementem a fürdőbe, a szekrényből elővettem régi barátomat, a pengét.-Leültem a kád mellé, hátamat a kádnak döntöttem és megejtettem az első vágást a csuklómon.Aztán még hármat.Amikor már kezdtem álmos lenni, néhány papír zsapi kíséretében visszamentem és lefeküdtem az ágyamba.Egy órát feküdhettem, de nem jött álom a szememre.Leosontam a nappaliba.Paul ülve elaludt...Betakartam egy takaróval majd mellé bújtam.-Sajnálom...-Suttogtam majd odabújtam karjába.Nem tudom, hogy aludt-e vagy ébren volt de átölelt.Egyből elaludtam karjai közt.

Reggel arra keltem hogy mocorog.Nyűgösen kinyitottam a szememet és az órára pillantottam.Kilenc óra.

-Jó reggelt.-Mondta kedvesen.

-Neked is.-Mosolyogtam rá.-Nézd...A tegnapit...annyira bánt az egész...Sajnálom!-Nyügtem ki nagynehezen.

-Semmi baj...-Mondta majd megfogta a kezemet.Felszisszentem amikor rosszul mozdítottam a csuklómat.

-Mi az?-Nézett rám ilyedten Paul.

-Semmi!-Kaptam el a kezemet.Majd gyorsan felálltam.-Kérsz reggelit?-Tereltem el a témát.

-Emma...-Állt fel Paul.

-Semmi baj, jól vagyok.-Mondtam majd átmentem a konyhába.

-Emma!-Került elém Paul majd felhúzta, pulóverem ujját.Rátekintett a csuklómra majd megölelt.-Kérlek...Ne tedd ezt magaddal!-Suttogta a hajamba.

Kitört belőlem a zokogás.Annyi felgyülemlett fájdalmat adtam ki magamból és ez annyira jól esett.Tudtam, hogy Paul meghalgatna de nem mertem neki elmondani zűrös múltamat, régi kapcsolataimat s sötét történeteimet.

-Bennem megbízhatsz!Kérlek mondd el ami bánt...Meghallgatlak!Kérlek ne tedd ezt magaddal!-Ült le velem Paul a kanapéra.

Nem tudtam hogy hol kezdjem, de egy valamiben biztos voltam.Addig innen el nem mozdulok amíg Paulnak nem mesélek...Így hát belekezdtem hosszú mondókámba: