5.Fejezet: Emilyéknél

Ahogy a kocsiban ültünk eszembe jutott valami.Paul pont úgy néz ki mint az a srác az álmomból.-Ez biztos csak véletlen...-Suttogtam alig hallhatóan.

-Hm?Szóltál?-Nézett rám Paul.

-Öhm nem...nem.-Ráztam meg a fejemet.

Az út további része igen szótlanul telt.Én is gondolkoztam, és Paul is amint láttam.

-Megérkeztünk!-Zökkentett k Paul.A kocsim megállt egy kicsi, erdei ház előtt.

Öt fiú és két lány volt kint az udvaron.A fiúk amerikai fociztak a két lány meg beszélgetett a verandán.

Paul kiszállt.Várakozóan visszanézett rám.Én haboztam egy kicsit majd kiszálltam.

Mind ránk kapták tekintetüket.

-Sziasztok!-Kocogott oda hozzánk Jake.

-Szia!-Mosolyogtam rá.-Mizujs?

-Hali...Sam megengedte?-Kérdezte Paul.

-Még gondolkozik.Tudod hogy ez...nagy dolog...-Nézett rám lopva Jake.

-Tudom...-Bólintott Paul.

-Amúgy...semmi különös.Veled?Fáj még a fejed?-Fordult vissza hozzám Jake.

-Nem...Semmi különös dolog nem történt velem sem...-Ráztam meg a fejem.

A négy fiú odajött hozzánk.Majd az egyik lány is.

-Szia!...Biztosan Te vagy Emma.-Jött hozzám a legidősebb fiú.-Sam vagyok.Ő itt a jegyesem Emily.-Húzta maga mellé a lányt.-Szia!-Mosolygott rám, Emily.

-Sziasztok...Igen én vagyok Emma.-Mosolyogtam rájuk.

-Szia!Jared vagyok.-Mondta egy srác.

-Hal, Embry vagyok.-Intett egy másik.Ő nézett ki az egyik legfiatalabbnak.-Ő itt Seth.A legjobb haverom...-Húzta maga melé Embry a barátját.Ez a srác is tizenhat-tizenhét körül lehetett...

-Sziasztok!Emma vagyok.-Mosolyogtam rájuk.

Ekkor észre vettem a másik lányt aki a verandán ült továbbra is és szúrós tekintettel méregetett.

-Héé Leah!Gyere ide!Köszönj Emmának!-Kiáltott oda neki Sam.A lány dühösen felpattant és berohant az erdőbe.Én értetlenül néztem utána.

-Nők...-Fújt egy színpadasat Embry.

-Héé!-Bökte oldalba Emily.-Hagyjátok...Majd lenyugszik.-Rántotta meg a vállát.-Gyertek!...Menyjünk be!-Invitált be mindenkit Emily.

Leültünk a kicsi nappaliban.

-Honnan költöztetek ide?-Nézett rám Sam.

-New York...-Mondtam.

Sokáig elbeszélgettünk, de a Leah nevű hölgyeményt nem láttuk továbbra sem.

Már délután volt amikor Paul és én lementünk a partra (ami alig 100m-re volt a házikótól) sétálni.

-Ki volt az a lány?...Aki lelépett?-Kérdeztem Paultól.

-Leah...-Mondta Paul.-A volt barátnőm...

-Uh...Értem.-Mondtam.-Paul...Én annyira keveset tudok rólad...de még is érzem hogy nem mondassz el nekem valamit.Egy olyan dolgot ami hatalmas titok is egyben...Tudom hogy alig ismersz és ezt nem...-Kezdtem bele de Ő leintett.

-Nézd...Emlékszel?Amikor megjöttünk...Jakkel amiről beszéltünk.Hogy "Megengedi-e.Még gondolkozik..."...Az erről szólt.Én elmondanám neked de ezt Sam engedélye nélkül nem tehetem meg...Akármennyire s akarom.-Állt meg velem szemben.

-Értem...De...Áh...-Ráztam meg a fejem.

-Ha visszaértünk Emilyékhez akkor Sam már döntésre fog jutni...vagyis ezt mondta.-Indultunk el újra.

Már visszafelé mentünk a házhoz amikor Paul ismét megszólalt...