Megnéztem az e-maileimet, néhány blogot és néhány oldalt még.
A nap hátra lévő része unalmasan telt...Tv, Net, Rajzolás, "tanulás" -.-' .
Már a nap lement amikor fürdeni mentem.
Fél tzenegy körül lehetett amikor hangokat hallottam lentről...
"Nem!...Ez sem ér semmit...Ócskaság...A francba!"
Óvatosan felálltam és lelopóztam.
Már a csinalépcsőnk aljában voltam amikor megpillantottam 3fekete ruhás férfit.A lépcsőnek háttal álltak.
-Keress pénzt!Aztán menny fel...Hátha van fent valami használható...-Mondta az egyik.
-Vagy valaki...-Röhögött halkan egy másik srác.
Ekkor a lábam alatt megnyikordult a lépcső.Mind a három férfi hátra nézett és megláttak engem.
-Fogd meg Thom!-Kiáltotta az egyik.Ketten elindultak felém.
A lábam földbe gyökerezett...
Amikor meg akartam fordulni és felrohanni az egyk elkapta a karomat és lerántott a földre.
-Hova sietsz, Édesem?-Hajolt fölém az egyik.
-Hagyjanak békén!-Mondtam halkan.-Vigyenek amit csak akarnak...csak engem hagyjanak...-Könyörögtem.
-Hm...Szóval mindent?-Kérdezte a másik.
-Visszük a csajt is?-Sandított rám a harmadik srác.
-Vigyük...De előtte megmutathatné nekünk a szobáját...-Mondta gúnyosan a "főnök".
-Ne!Hagyjanak!-Sikoltottam.-Ne!Eresszetek el!Hagyjatook!-Ordítottam.
Ekkor az ajtón berohant két ember.
Aki a karomat fogta ellökött magától.Én a szekrénynek estem és bevertem a fejemet.Elájultam...
Amikor felébredtem már a kanapén feküdtem.Automatikusan védekezni kezdtem.-Ne!Hagyjanak!-Nyöszörögtem.
-Hé-hé!Nyugi!Én vagyok az!Jake!És a haverom...Paul.-Mondta.
Amikor fölém hajolt megpillantottam kedves arcát.
Megpróbáltam felülni de megszédültem.
-Inkább maradj.-Fektetett vissza Jake.
-Ki az...a Paul?-Kérdeztem.
-A falk...A haverom.-Mondta Jake.
-Én lennék Paul...-Jött be a nappaliba egy srác.Nagyon helyes volt.Egy leírhatatlan érzés kavargott bennem, ami jobb és erősebb az első látásra szerelemnél...Egyszerűen szerelmes lettem ebbe a srácba...
-Szia...-Köszöntem neki.Felültem a kanapén.Már nem éreztem se fejfájást se szédülést.-Hol az a három...-Néztem körül.
-Elmentek...Eltűntettük őket...Nyugi.-Mondta Jake.
-Oké...És köszönöm...Ha ti nem jöttök...-Nyeltem nagyot.Még bele gondolni is rossz mi történhetett volna...-Ti vagytok az bén életmentőim...-Mosolyogtam rájuk.
Amint Paul fekete szemeibe néztem megszűnt körülöttünk a világ.Teljesen elvesztem tekintetében ami szeretetet, aggódást, féltést és megnyugvást sugárzott.Ő is elveszett az én tekintetemben...Gyönyörű pillanat volt.
-Öhm...-Zavart meg Jake.-Jól vagy?-Kérdezte.
-I-igen.-Bólintottam.-De kérlek!Ne hagyjatok egyedül!Félek hogy...-Kezdtem volna bele de Paul közbeszólt.
-Jake!Te menyj őrj...menny aludj egy kicsit.Itt maradok Emmával...-Mondta.
Jake bólintott majd felállt a kanapéról.-Vigyázz magadra Emma...Paul...-Nézett össze Jake Paullal.Paul bólintott...-Sziasztok!-Köszöt el tőlünk Jake majd kisietett a házból...
Egyedül maradtam vele...Paullal az egyik megmentőmmel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése