Már megint ez a hülye álom!Ugyanaz ami már majd' 2 hete tér vissza minden éjjel.
Hajnali 2:34 van és rettentően álmos vagyok.Viszont nem akarok aludni mert akkor megint...
Áh de mindegy...Minden esettel...Bárcsak tényleg létezne ez a srác...Annyira helyes...
Jó éjt, Szép álmokat, PuszPá!
Emma Roberts
2010.06.02."
Még mindig az az álom kísért ami a költözésünk óta.Nagyon idegesítő, hogy nem tudom tovább álmodni de nagyon kíváncsi is vagyok, hogy ki ez a fiú.
Ismét álomba szenderülhettem, mert a vekkerem csörgésére pattantak ki a szemeim.
Nyolc óra...Néztem az órámra.Lustán lenyomtam majd átvánszorogtam a fürdőmbe.
Lezuhanyoztam, kivasaltam hosszú, barna hajamat és feldobtam egy laza sminket.
Felvettem egy sötét farmart, egy citromsárga pólóval és egy fekete pulcsit.Hozzá a citromsárga tornacipőmet.
Boldogan lesiettem a lépcsőn.Apu már a konyhában kávézott.
-Jó reggelt Napsugár!-Köszönt rám kedvesen.
-Szia Apu!-Nyomtam egy puszit apám arcára.-Mizujs?
-Semmi...Nem sokára be kell mennem dolgozni...Tudod átvettem az esti műszakot is úgyhogy csak holnap dél felé érek haza.Charlie felesége most fog szülni...Kénytelen voltam.-Mentegetőzött.
-Semmi baj...Megleszek.-Mondtam mosolyogva, de koránt sem gondoltam komolyan.
-Oké...De tényleg nem baj?-Fürkészte idegesen az arcomat.
-Nem, dehogy!-Vágtam rá majd töltöttem magamnak is kávét és leültem az asztalhoz reggelizni.-Úgy gondoltam lemegyek a partra...Sétálgatni meg ilyesmi...elleszek.-Mondtam.
Apu rendőr volt.Tudtam, hogy fontos neki a munkája, főleg most.Csak abba menekülhet...
-Oké...Hát akkor én megyek.-Nyomott egy puszit a hajamra majd fogta a kabátját és elment.
Egyedül maradtam...
Amint végeztem a reggelimmel felmentem fogat mosni majd indultam a partra.
Beültem a fekete BMW-be amit még a szüleimtől kaptam a tizenhetedik szülinapomra majd indítottam.
Az óceánpart alig 30percre volt tőlünk, úgyhogy hamar leértem.Leparkoltam az út szélén, kiszálltam, lezártam a kocsimat majd indultam le a vízhez.Leültem egy fatörzsre ami egy sikla előtt volt.Hátamat a sziklának döntöttem és úgy gondolkoztam.
Akaratlanul is felhúztam a pulcsim ujját és végig simítottam a vágásaimon...Amiket Én okoztam...Csakis én...
Hirtelen a sírás kerülgetett...Egy könnycsepp legördült az arcomon...aztán mégegy...mégegy...és mégegy...Sírni kezdtem.Egész testemet rázta a zokogás.Egyre jobban sírtam az emlékeimtől amik fájó sebet lyuggattak a szívembe...
-Hé...Minden rendben?-Szólalt meg mellőlem, az erdő széléről egy hang...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése