Komment!!!

Sziasztok!
Tudom már unalmas és bosszantó, hogy minden blogger komikért könyörög, de higgyétek el!Nagyon fontos...
Tudnom kell hogy van-e értelme az írogatásomnak!
Legyen az egy szó...akár jó, akár rossz...Mind egy!
Csak legyen valami visszajelzésetek a fejezetekhez...

2010. június 3., csütörtök

7.Fejezet: Küzdelem a szerelemért

Paul egy számomra láthatatlan mozdulattal a földre küldte Leah-t.Leah felpattant és Paulnak ugrott.
Ott harapták egymást ahol érték.
Amikor Paul elkapta Leah hátsó lábát a nőstény felnyüszített.
Végül Leah maradt alul...Visszaváltozás nélkül bebicegett az erdőbe.
Paulhoz rohantam.
-Jól vagy?Nem fáj semmid?Minden oké?-Kérdezgettem rémülten.
Ekkor vettem észre, hogy ő nem tud beszélni.
-Jaj bocsáss meg!Csak annyira megijedtem!-Mondtam majd átöleltem naagy, puha nyakát.-Köszönöm hogy megvédtél!-Suttogtam bele a bundájába.
Néhány pillanatig úgy maradtunk majd elengedtem.Ő eltűnt az erdőbe majd öt perc múlva ruhástul, emberi alakban jött vissza.
Jaaj Paul!!!-Ugrottam a nyakába.-Nem is tudom mit csináltam volna ha valami bajod esik!!!-Mondtam és éreztem amint legördül egy könnycsepp az arcomon.
-Héé!Nyugi!Oké?Nyugodj meg!Semmi bajom!-Mondta Paul majd szorosan magához ölelt.-Srácok!Én inkább Leah miatt aggódom.Kicsit erősebben kaptam el a lábát mint ahogy azt szerettem volna...-Nézett fel Samre.
-Jake!Jared!Eredjetek!Keressétek meg Leah-t!-Adta ki a parancsot Sam.
A két fiú bement az erdőbe.
Paul, Embry, Sam, Emily és Én visszamentünk a házba.
Jared és Jake negyed óra múlva visszatértek.De Leah nélkül.
-Azt mondta haza megy.Nincs kedve itt lenni...-Mondta Jared majd lopva rám pillantott.
Egyből megértettem mire célzott ezzel Leah.
-Hé, Emma!Gyere, sétáljunk egyet...Addig a srácok elrendezik a dolgokat...-Mondta Paul.Elindultunk lefelé a partra.
-Tudom...Hogy Leah utál engem...És ezt meg is értem...-Törtem meg a kínos csendet ami hosszú percek óta lengett körül minket.
-Igen...De én esküszöm ha bajod esett volna én...-Mondta Paul ökölbe szorított kézzel.
-Hé!...De nem történt semmi oké?Semmi...-Mondtam biztatóan Paulnak.
-Tudom...De történhetett volna és...habajod esik...vagy még rosszabb...én abba bele őrültem volna!-Karolt át Paul.
-Én is bele őrültem volna ha valami bajod esik...-Mondtam.
Sokáig sétálgattunk a parton.Az idő nagyon szép volt.A csillagokat és a kerek, teliholdat egy felhő sem takarta el.
Ekkor elértük a part sziklákkal tarkított részét...
Egy nagy szikla mögött megálltunk.Hátunkat a sziklának vetve beszélgettünk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése