2.Fejezet: Egy Kedves Idegen

Gyorsan megtöröltem a szemeimet és összekuporodtam a fatörzsön.

-Héé...Jól vagy?-Futott oda hozzám egy srác.Húsz év körüli lehetett.Csak egy farmer volt rajta ami a térdéig ért és egy sportcipő.

-I-igen...Persze.-Mondtam de nem emeltem fel a fejemet.

-Hát...Nem úgy látom.-Mosolygott kedvesen.Leült mellém a fatörzsra.-Jake vagyok...-Mutatkozott be.

-Emma...Emma Roberts.-Mondtam.Fejem még mindig le volt hajtva.

-Mi a baj...Miért sírsz?-Kérdezte.

-Hosszú...És teljesen lényegtelen.-Ráztam meg a fejemet.

-Hát...Ha engem kérdezel az emberek nem szoktak csak úgy lényegtelen dolgok miatt sírni...-Emelte fel a fejemet majd belenézett sírástól vörös szemeimbe.-Akarsz róla beszélni?...

-Nem...-Ráztam meg a fejemet.Ekkor karomba fájdalom nyilalt.Biztos egy kicsit szétnyílt a tegnap esti vágás...-Gondoltam.

-Mi az?-Ragadta meg karomat Jake majd felhúzta a pulcsim ujját.Az egyik sebből vér szivárgott.

-Semmi!-Rántottam el a kezemet majd felpattantam.Pulcsim kapucniját a fejemre hajtva elindultam a víz mellett.

-Várj!-Kiáltott utánam Jake.Hallottam amint utánam jön futó léptekben.

-Mire?...A csodákra?-Fordultam meg.

-Nem...Rám...-Mosolygott rám.-Vagys erre...-Nyújtotta felém a mobilomat Jake.-Kiesett a zsebedből.-Mondta.

Elvettem a telefont.-Köszi...-Mondtam.

Együtt elindultunk az óceán mentén sétálni.

-Mik azok a...vágások?-Kérdezte félénken Jake.

-Hosszú...Nem szívesen beszélek róluk...-Mondtam vállrándítva.

-Hát...Jó...De ha gondolod...-Mondta.

-Oké...És köszi.-Bólintottam.

-Nem láttalak errefelé még...-Mondta Jake.

-Igen...Két hete költöztem ide az apámmal.New Yorkból.-Mondtam.

-Hogy-hogy ide költöztetek?-Kérdezősködött tovább.

-Hát...Az Anyám és a Bátyám...Egy hónapja...Meghaltak.Apámmal új életet akarunk kezdeni itt...La Pushban.-Mondtam és ekkor észbe kaptam...-Te...kiszedtél belőlem mndent...Alig egy perc alatt...-Néztem fel Jakere.

-Bocs...Esküszöm...Nem állt szándékomban!-Kért bocsánatot.

-Nem...Semmi baj...Csak ez meglepett.-Ráztam meg a fejemet majd mosolyt erőltettem az arcomra.-Szóval...Azért...vágdosom magamat mert...A fizikai fájdalom elviselhetőbb mint a lelki...Vagyis számomra.-Mondtam.

-Értelek...Hány éves vagy?-Bólintott Jake.

-Tizenhét.Te?-Néztem fel rá.

-Tizenkilenc.-Mondta.

-Idősebbnek néztelek...-Vallottam be.-Úgy...húsz-huszonkettő között...

-Hm...Kösz hogy öregítessz!-Lökött meg egy kicsit Jake.

-Ugyan nincs mit!-Öltöttem rá nyelvet játékosan.

-Nagyon élveztem ezt a beszélgetést...Holnap találkozunk?-Kérdezte.-Mert nekem most mennem kell őrjár...Akarom mondani dolgom van.-Javította ki magát hírtelen.

-Oké...Ugyanitt...Mondjuk kettőkor?-Álltunk meg a kocsim mellett.

-Oké.Akkor kettőkor itt.-Mondta.-Ja...és a telefonod hátulját ha leveszed...-Célozgatott.-Na szia!-Mondta majd befutott az erdőbe.

-Szia...-Suttogtam majd beültem a kocsimba.Levettem a telefonom hátulját ami mögött egy cetli volt:

Jake!

0670/297-8826

Elmosolyodtam.Gyorsan lementettem a számát majd mentem haza...