Megnyílt a főblogom

Sziasztok!

Megnyílt a főblogom.

Itt bármely kérdésetekre válaszolok.

Katt rá!

www.gooofy-foblog.blogspot.com

12.Fejezet: Apósok -.-'

-És milyen volt a buli?-Törte meg apu a kínos csöndet.

-Nagyon élveztem!Jó volt.-Mosolyodtam el.-Ugye Paul?-Néztem Paulra.

-Igen!...A haverok rendezték...Tök jó volt.-Bólogatott Paul.

-És...Mióta?-Nézett rám majd Paulra az öreg :) .

-Hát...Nem rég óta.De nagyon szeretjük egymást...-Pirultam el.

-Értem...-Mondta Apu.-Na...Én megyek meccset nézni.

-Mi meg elmegyünk...sétálni.-Mondtam majd fogtam a kabátomat, felvettem a cipőmet majd Paullal együtt kimentünk.

Még hallottam amit Apu mond: "Fiatalok!" Ezen elmosolyodtam.

-Elmegyünk Emilyékhez?-Kérdezte Paul.

-Ja.Mennyünk!-Mosolyogtam rá.Így ketten elindultunk gyalog az erdei ösvényen...

-Tök rendes az apád.-Karolta át a derekamat Paul.-Apja lány.-Mosolygott rám.

-Óóh igen.Régen együtt szereltük a biciklimet.-Bólogattam.

11.Fejezet: A sötét múlt

-Hát...Tudod...Nehéz erről beszélnem.Elég zűrös múltam volt.-Próbáltam kikerülni a kínos beszélgetést.

-Nem érdekel hogy zűrös voltál...Szeretlek és nem érdekel hogy milyen múltad volt.Számomra a jelen a fontos, ami számomra Te vagy!-Mondta Paul.

-Hát...Ott kezdődött az egész hogy új suliba kerültem.Dallasba költöztünk ami számomra egy teljesen ismeretlen terep volt.Olyan társaságba keveredtem amibe nem igazán kellett volna.Elkezdtem inni, cigarettázni és volt amikor...füveztem meg drogoztam.-Mondtam majd lesütöttem a szemeimet.-Tizennégy-tizenöt éves lehettem...egy buliból mentem haza...Eléggé kész voltam.Egy sikátor előtt mentem el amikor három srác...Bevitt a sikátorba...Megerőszakoltak...Érted?!...Ez egy fájó emlék...És rémálmaim is vannak...De aztán az anyám és a bátyám halála...Akkor kezdtem el magam vágdosni...Röviden ennyi.-Mondtam majd letöröltem kibuggyanni készülő könnyeimet.

Paul szorosan magához ölel.-Megvédelek, senki nem bánthat ameddig én élek és lélegzem!-Mondta.

-Köszönöm hogy itt vagy velem...nekem...-Mondtam halkan.-Amikor...megerőszakoltak...Szóval...Nem tudtak róla a szüleim...Akkor elhatároztam hogy soha többé nem fekszem le olyan sráccal akit nem szeretek.De Te...Te olyan más vagy.Téged teljes szívemből szeretlek és Neked odaadnám mindenemet...-Mondtam majd felálltam.

Paul is felállt majd átkarolt és átmentünk a konyhába.-Hagyd csak!Én majd csinálok reggelit.-Mosolygott rám majd leültetett a pulthoz, Ő pedig a tűzhelyhez állt.

-Megyek megfürdök és felöltözöm.-Álltam fel.

-Héé de...Ugye nem?-Kérdezte.Tudtam hogy a vágdosásra gondol.

-Nem.-Ráztam meg a fejemet.

-Akkor jó.-Mondta.

Gyors felrohantam az emeletre, lezuhanyoztam, felöltöztem, kivasaltam a hajam, kisminkeltem magam majd mentem vissza a konyhába ahonnan isteni illatok szálldogáltak.

-Omlett, A'la Paul!-Mosolygott rám Paul.Leültünk az asztalhoz és hozzá kezdtünk a reggelihez.

Tizenegy óra volt amikor apám autója begördült a ház elé.

-Paul...Bemutathatnálak apámnak?-Fordultam Paulhoz ak csak egy rövid bólintással válaszolt.

-Hé Emma!Megjöttem!-Csukta be Apu a bejárati ajtót.

-Apu!-Mentem apám elé a konyhába.-Szia...Apu!Szeretnék neked...Bemutatni...Valakit!-Húztam magam mellé Pault.-Apu, Ő Paul a barátom.-Mondtam majd elpirultam.

-Öhm...Jó napot!-Köszönt Paul zavartan.

-Szia!Kérlek tegezz!A nevem Jhon, mint ahogy tudod Emma apja vagyok.-Fogott kezet apám és Paul.

-Rendben.-Mosolygott apámra Paul.-Paul Ryan vagyok.

-És mikor jött a fiatalember?-Mosolygott rám kedvesen apu.

-Hát...Tegnap ittaludt.Ha nem jelent gondot.-Haraptam az ajkamba majd apámra pillantottam.

-Ugyan!Nem, dehogy baj.Csak máskor szóljatok ha terveztek ilyen egymásnál alvást.Oké?...És kicsim te már nagy vagy...Oda mész és akkor amikor csak szeretnél.Csak kérlek tudjak róla!-Mondta Apu majd leült az asztalhoz.

-Kérsz egy sört?-Nézett apu Paulra.

-Nem nagyon szoktam inni...-Mondta Paul.

-Jajj!Ne már!Csak az ökör iszik magában!-Nevetett fel az apám.-Emma!Kérlek hozz ki három üveggel!-Nézett rám az apám.

Kihoztam három üveg sört, kibontottam őket majd lepakoltam egy-egy üveget a két férfi elé én meg pohárba töltöttem egy kicsit a harmadik üvegből.

Leültem Paul mellé az asztalhoz.

10.Fejezet: Régi-Új Barátok...

Itt már dühömmel küszködtem...Nem tudom miért de nagyon dühös voltam.

-Érted tettem...Nem akarom...-Kezdett bele de én szélsebesen elsiettem mellette.Az ajtóban megálltam.Itt már könnyek áztatták az arcomat.

-Ezzel okozod a legnagyobb fájdalmat!-Suttogtam majd felrohantam a szobámba.

Ágyamra feküdtem, fejemet karjaimba temettem, vállaimat rázta a zokogás.

-Emma!-Kopogott be a szobaajtón Paul.

-Kérlek...Hagyj!-Szipogtam halkan.

-Nem hagylak itt...ilyen állapotban!-Mondta majd erősebben kopogott.

-Itt hagyhatsz.Jól vagyok!-Kiáltottam, de koránt sem gondoltam komolyan...

-Nem akarom, hogy árts magadnak!-Mondta.-Lent leszek a nappaliban!-Hallottam amint halkan, szitkozódva lemegy a lépcsőn a nappaliba.

Bementem a fürdőbe, a szekrényből elővettem régi barátomat, a pengét.-Leültem a kád mellé, hátamat a kádnak döntöttem és megejtettem az első vágást a csuklómon.Aztán még hármat.Amikor már kezdtem álmos lenni, néhány papír zsapi kíséretében visszamentem és lefeküdtem az ágyamba.Egy órát feküdhettem, de nem jött álom a szememre.Leosontam a nappaliba.Paul ülve elaludt...Betakartam egy takaróval majd mellé bújtam.-Sajnálom...-Suttogtam majd odabújtam karjába.Nem tudom, hogy aludt-e vagy ébren volt de átölelt.Egyből elaludtam karjai közt.

Reggel arra keltem hogy mocorog.Nyűgösen kinyitottam a szememet és az órára pillantottam.Kilenc óra.

-Jó reggelt.-Mondta kedvesen.

-Neked is.-Mosolyogtam rá.-Nézd...A tegnapit...annyira bánt az egész...Sajnálom!-Nyügtem ki nagynehezen.

-Semmi baj...-Mondta majd megfogta a kezemet.Felszisszentem amikor rosszul mozdítottam a csuklómat.

-Mi az?-Nézett rám ilyedten Paul.

-Semmi!-Kaptam el a kezemet.Majd gyorsan felálltam.-Kérsz reggelit?-Tereltem el a témát.

-Emma...-Állt fel Paul.

-Semmi baj, jól vagyok.-Mondtam majd átmentem a konyhába.

-Emma!-Került elém Paul majd felhúzta, pulóverem ujját.Rátekintett a csuklómra majd megölelt.-Kérlek...Ne tedd ezt magaddal!-Suttogta a hajamba.

Kitört belőlem a zokogás.Annyi felgyülemlett fájdalmat adtam ki magamból és ez annyira jól esett.Tudtam, hogy Paul meghalgatna de nem mertem neki elmondani zűrös múltamat, régi kapcsolataimat s sötét történeteimet.

-Bennem megbízhatsz!Kérlek mondd el ami bánt...Meghallgatlak!Kérlek ne tedd ezt magaddal!-Ült le velem Paul a kanapéra.

Nem tudtam hogy hol kezdjem, de egy valamiben biztos voltam.Addig innen el nem mozdulok amíg Paulnak nem mesélek...Így hát belekezdtem hosszú mondókámba:

9.Fejezet: A véget nem érő történet...

Amikor visszaértünk a tábortűzhöz felfedeztem Blly Blacket, Jake apját a tolószékében.

-Szia Billy!-Mosolyogtam a tolószékes indiánra.

-Szia, Emma!-Mosolygott vissza rám.-Hallottam, hogy Bevésődtetek.-Nézett Pulra majd rám.-Gratulálok Nektek!-Mondta.

-Köszönjük Billy!-Mosolygott Billyre Paul majd leült egy fatörzsre, én meg szorosan mellé.

-Mit fogunk ma hallani, Billy?-Kérdezte Embry.

-Mit szólnátok az Első Bevésődés történetéről?-Kérdezte Billy, majd cinkosan rám kacsintott.

-Remek!-Harsogták a fiúk.-Halljuk!

-A Quilute Indiánok törzsfőnökének egyetlen fia, Riach (ejtsd: Riakh) elhatározta, hogy asszonyt akar magának.Törzsükben rengeteg gyönyörű nő volt, de Riach egy iránt sem érzett semmit.Elhatározta elmegy földjükről, s feleséget keres magának.-Mesélte Billy.Én automatikusan szorosan Paulhoz bújtam s összekulcsoltuk ujjankat.Paul átölelt én meg mellkasára hajtottam a fejemet.-Tíz éve vándorolt már amikor megtámadták őket.Riach súlyosan megsérült és egy indián faluba vitték be ellátásra.Amikor Riach magához tért egy gyönyörű nőt pillantott meg ágya mellett.Arannie (ejtsd:Áránni) volt a neve és a törzsfőnök leánya volt.Riach szerencsésen felépült majd visszatért hazájába, Arannievel az oldalán.Rengeteg gyermekük született s boldogan élték tovább életüket...-Fejezte be a rövdke történetet Billy.

-Szép volt Billy!-Mosolygott Sam kedvesen majd megölelte Emilyt.

A buli viccelődve, nagy nevetésekkel telt tovább.

Hajnali fél három lehetett amikor már kezdtem álmos lenni.

-Álmos vagyok...Szerintem én megyek.-Mosolyogtam fáradtan Paulra.

-Én is megyek.Gyere, haza viszlek.-Mondta majd odament Emilyékhez.

Utána mentem, elköszöntünk a többiektől, megköszöntük a remek estét majd elindultunk a kocsim felé...

Amikor Paul már az ajtómnál állt velem vsszafordultam.-Bejössz?-Pirultam el.

Paul mosolygott egyet majd bejött a házba, velem.Felmentünk a szobámba.

-Megyek, lezuhanyzom.Várj meg!-Mondtam majd bementem a mosdóba.Gyors lezuhanyoztam, felvettem a Snoopy-s, két részes pizsimet és visszamentem a szobába.Paul ott ült az ágyam szélén.

-Végeztél?-Mosolygott rám.

-Igen.-Mondtam majd oda mentem hozzá.Az ölébe ültetett és megcsókolt.

-Kiment az álom a szememből...-Mondtam két csók között.

-Nem vagy vele egyedül...-Mondta Paul majd az ágyra fektetett.Fölém hajolt és úgy folytattuk amit elkezdtünk...

Hosszú percekig csókolóztunk amikor levettem Paul pólóját.

Ismét végignéztem gyönyörű, izmain s minden porcikáján.

Paul keze az oldalamra tévedt és simogatni kezdett.Keze csípőmről a combomra tévedt majd vissza a csípőmre.

Szorosan egymáshoz simultunk.Még soha nem éreztem magam ennyire közel hozzá.

Lassan benyúlt a fölsőm alá és úgycirógatott tovább.

-Szeretlek, Paul...-Mondtam halkan, vágytól fűtötten.

Paul elmosolyodott majd felhúzta a pólómat.

Még szorosabban ölelt magához.

Kezem mellkasáról le tévedt kockás hasára de tovább nem jutott mert Paul nem engedte...-Ne!-Mondta halkan.

-Miért?-Kérdeztem alig hallhatóan.De Ő meghallotta...

-Nézd...ÉN mindennél jobban szeretlek téged...Ezért nem akarok, nem merek veled...Félek, hogy fájdalmat okoznék Neked...-Mondta halkan.Majd az ágy szélére ült.

Oda kúsztam mellé és kezemet a hátára tettem.-Megértelek.Majd ha úgy érzed...-Mondtam és egy nagyot nyeltem.-Ha majd Te is akarod.-Mondtam majd felvettem a pólómat ami lekerült rólam...Felálltam és lementem a konyhába bekapni néhány falatot.Kiötöttem magamnak egy pohár narancslevet de nem ittam valami sokat.Elkeserített az a tudat, hogy Paul eltolt magától.Tudom hogy nem akar nekem fájdalmat okozni de mégis ezt teszi...Nincs z elutasításnál rosszabb dolog...

-Emma...-Hallottam Paul halk hangját a konyha ajtóból.

Gyorsan letöröltem néhány könnycseppet a kézfejemmel, de nem fordultam meg.Nem akartam hogy meglássa az arcomat.-Hm?-Kérdeztem inkább.

-Nézd...Én...Annyira sajnálom.De értsd meg!Érted teszem.-Lépett mögém.

Hi Honey's!

Sziasztok Mézi Babáim!!!

Eddig nemtoom h tudtátok-e de van még néhány blogom:

www.neowolf.blog.hu Neo Wolf

www.kellyfunfic.blogspot.com Werewolf my boyfriend

www.brandys-life.blogspot.com Egy Farkaslány Naplója

KATT(ANJATOK) RÁJUK ÉS HA TETSZIK ÍRJATOK SOOK-SOOOK KOMIIT!

kÖSZÖNÖM NEKTEK RENDSZERES OLVASÓK!!!

(L)

PusszPáás!!!

8.Fejezet: Az első csók és a következményei...

-Emma...-Nézett rám Paul.

-Hm?-Néztem fel rá.

-Jake mondta...hogy a karod...-Mondta de nem fejezte be a mondatot.

-Hogy vágdosom magam...igaz?-Néztem fel rá szomorúan.

Ő csak bólintott.

-Igen...Ez igaz.-Mondtam majd felhúztam a pulcsim ujját.

Paul ránézett vágásokkal tarkított csuklómra majd megfogta a kezemet.

-Én...Szeretnélek megkérni arra...hogy ne tedd ezt magaddal...Ezzel nem lesz jobb.-Mondta.

-Tudom...De a fizikai fájdalom elfelejteti a lelki sebeim fájdalmát...-Ráztam meg a fejem majd lekuporodtam a földre.Paul mellém ült, átkarolta a derekamat.Én a mellkasára hajtottam a fejemet.

-Csak tudd...Én itt vagyok neked mindig!Ha valami bánt, Nekem elmondhatod!-Simogatta meg az arcomat.

-Köszönöm...-Suttogtam.-Mindent köszönök Neked, Paul!-Mondtam és felnéztem rá.

Arcunk közeledett egymáshoz.Forró lehellete perzselte arcomat.

Ajkai rá találtak az enyéimre...Csókjában éreztem minden szerelmét, vágyát, szeretetét.Gyengéden, de ugyanakkor szenvedélyesen csókolt.

Ekkor az erdő felől gallyrecsegést hallottunk.Csókunk félbe szakadt és riadtan pillantottunk a megzavaróra...Leah volt az.A szívem szakadt meg érte, hogy így kellett látnom.Ugyan nem ismertem de meg tudom érteni mennyire fáj a szerelmedet egy másik lánnyal látni.

-Leah!...-Kezdtem bele majd felálltam.-Én...Nem tudom most mit mondjak...Ha tényleg szereted Pault...

-Ne beszélj a nevében!-Sziszegte.-Az Ő szájából akarom hallani!-Lökött félre majd elindult Paul felé aki idő közben felállt.

-Leah...Ha tényleg szeretnél akkor örülnél most...Mert boldog vagyok.Emmával.Tudom nehéz elfogadnod ezt...De ha nem tudsz hozzá szokni akkor sajnálom...Ne kényszeríts döntésre mert akkor...Én Emmát választom.-Mondta Paul halkan.

Leah egy hatalmas pofonnal válaszolt.-Ezt azért a két évért kaptad...amit elvettél tőlem!-Mondta halkan.-És ha Emmát választod-Mondta ki gúnyosan a nevemet.-Ám legyen...De soha-ismétlem soha tőbbé ne keress!...És felejts el.VÉGLEG!Mi már nem vagyunk se barátok se ismerősök.Köztünk mindennek vége!Érted?!...És ha a te drátgalátos Emmáddal...Mégsem jön össze...Ne is számíts arra hogy visszajöhetsz hozzám!-Mondta.Szinte köpte a szavakat...

-Nem is foglak soha többé keresni Leah, nem érted?!Emma az Én Bevésődésem.-Mondta Paul.

Erre Leah megfordult, Rám emelte gúnyosan a tekintetét majd eltűnt a fák között.

-Ennél durvábbnak képzeltem el...-Mondta Paul.

-Mert ez nem volt elég?!Jó nagy pofont kaptál.-Mondtam aggodalmasan.

Lassan vissza indultunk Emilyékhez a buliba...

7.Fejezet: Küzdelem a szerelemért

Paul egy számomra láthatatlan mozdulattal a földre küldte Leah-t.Leah felpattant és Paulnak ugrott.

Ott harapták egymást ahol érték.

Amikor Paul elkapta Leah hátsó lábát a nőstény felnyüszített.

Végül Leah maradt alul...Visszaváltozás nélkül bebicegett az erdőbe.

Paulhoz rohantam.

-Jól vagy?Nem fáj semmid?Minden oké?-Kérdezgettem rémülten.

Ekkor vettem észre, hogy ő nem tud beszélni.

-Jaj bocsáss meg!Csak annyira megijedtem!-Mondtam majd átöleltem naagy, puha nyakát.-Köszönöm hogy megvédtél!-Suttogtam bele a bundájába.

Néhány pillanatig úgy maradtunk majd elengedtem.Ő eltűnt az erdőbe majd öt perc múlva ruhástul, emberi alakban jött vissza.

Jaaj Paul!!!-Ugrottam a nyakába.-Nem is tudom mit csináltam volna ha valami bajod esik!!!-Mondtam és éreztem amint legördül egy könnycsepp az arcomon.

-Héé!Nyugi!Oké?Nyugodj meg!Semmi bajom!-Mondta Paul majd szorosan magához ölelt.-Srácok!Én inkább Leah miatt aggódom.Kicsit erősebben kaptam el a lábát mint ahogy azt szerettem volna...-Nézett fel Samre.

-Jake!Jared!Eredjetek!Keressétek meg Leah-t!-Adta ki a parancsot Sam.

A két fiú bement az erdőbe.

Paul, Embry, Sam, Emily és Én visszamentünk a házba.

Jared és Jake negyed óra múlva visszatértek.De Leah nélkül.

-Azt mondta haza megy.Nincs kedve itt lenni...-Mondta Jared majd lopva rám pillantott.

Egyből megértettem mire célzott ezzel Leah.

-Hé, Emma!Gyere, sétáljunk egyet...Addig a srácok elrendezik a dolgokat...-Mondta Paul.Elindultunk lefelé a partra.

-Tudom...Hogy Leah utál engem...És ezt meg is értem...-Törtem meg a kínos csendet ami hosszú percek óta lengett körül minket.

-Igen...De én esküszöm ha bajod esett volna én...-Mondta Paul ökölbe szorított kézzel.

-Hé!...De nem történt semmi oké?Semmi...-Mondtam biztatóan Paulnak.

-Tudom...De történhetett volna és...habajod esik...vagy még rosszabb...én abba bele őrültem volna!-Karolt át Paul.

-Én is bele őrültem volna ha valami bajod esik...-Mondtam.

Sokáig sétálgattunk a parton.Az idő nagyon szép volt.A csillagokat és a kerek, teliholdat egy felhő sem takarta el.

Ekkor elértük a part sziklákkal tarkított részét...

Egy nagy szikla mögött megálltunk.Hátunkat a sziklának vetve beszélgettünk...

6.Fejezet: Amikor Egy Titokra Fény Derül

-Nézd Emma!...Az a titok amit majd nemsokára megtudsz...Kérlek...Ne fordulj el tőlem...Mert én...én...Szeretlek téged.Bár ez hülyén hangzik, hisz alig ismerlek...de beléd szerettem első látásra...

-Hm...Hát ezt nem tudom megfogalmazni én sem...de én is így érzek.A legrosszabb az az hogy alig ismerlek és félek ettől a titoktól...-Ráztam meg a fejemet.

Amkor visszaértünk a házhoz mindenki kint volt a kertben.

-Srácok...-Szólt oda nekik Paul.

-Döntésre jutottunk...Paul!Ha tényleg Ő a Te Bevésődésed...Ezt tiszteletben tartjuk és elmondunk neki mindent...-Mondta Sam.

Paul bólintott.

-Emma...Ezt nehéz lesz felfognod és elfogadnod.Ezért meg kérdem...Biztos tudni akarod?-Nézett rám Sam.

-Persze!-Vágtam rá.Mind leültünk a fűbe, az erdő szélén.

-Ez egy legendaként kezdődött.A Quilute Indiánok ősei farkasok voltak.Néhány szerencsés, mint mi...Kivéve Emily...Hordozzuk a DNS-t.Így mi is...

-Farkasok vagytok...-Suttogtam.Ekkor összeállt a kép.Az álmaim!

-Igen...-Bólintott Sam.-Tudom ez lehetetlenül hangzik...de ez az utolsó szóig igaz...

-Tudom...Két hete van egy visszatérő álmom.A lényege az, hogy Paul és Én a szobámban vagyunk.Egyszer csak a szobám eltűnik és az erdőben vagyok...éjszaka.Valaki vagy valami...jobban mondva egy vámpír elkap és amikor belém akar harapni...Előugrik egy vöröses farkas.Ami 3x nagyobb egy átlagosnál.-Itt Paulra néztem.-A farkas elkergeti a vámpírt és eltűnik a bokrok között.Néhány perc múlva Paul jön vissza...

-De honnan láthattál ilyen pontosan...Szinte rájöttél a titkunkra...-Rázta meg a fejét Paul.-Na mindegy...Ha nem akarod ezt elfogadni mi megértjük...-Mondta majd megfogta a kezemet.

-Én...megértem.De mondjatok el nekem még valamit...Mi az a Bevésődés?!-Nétem Samre majd Paulra.

-Ez egyszerű.A farkasok így találják meg a párjukat.Olyan mint az első látásra szerelem, csak sokkal jobb és erősebb annál...És egy életre szól.Nem állhat közétek mostantól semmi...-Magyarázta el Sam.Rám nézett.

-Erre nem tudom mit kéne mondanom...Valahogy mindig is vágytam ilyenekre.Szeretem az izgalmakat és a csodákat...Örülök...hogy tartottatok annyira fontosnak, hogy egy ilyen mértékű titkot megosztottatok velem.És Paul...Szeretlek.Csak meg kell még hogy ismerjelek...-Álltam fel.

-Én is...Téged.-Mondta.Ekkor az erdő szélén feltűnt egy alak.Leah volt az.Leah szemei könnyesek voltak.Teste remegett.

-Sam!Át fog változni...-Mondta Paul majd automatikusan elém állt.

-Mi az?!-Kérdeztem halkan majd megragadtam Paul karját.

-Ideges...Ezért félő hogy átváltozik és akkor rád...-Kezdett bele Paul de a végét már tudtam:Leah gyűlöl engem, teljes szívéből!Mert Ő még mindig szereti Paul és én közéjük álltam azzal, hogy Paul belém vésődött...

-Nyugi...Nem hagyom hogy bántson!-Mondta Paul.

Ekkor Leah ugrott egyet...Egy szürke farkasként ért földet.Hatalmas volt...és félelmetes agyaraival rám vicsorgott.

Paul előrébb ment én pedig Jakehez oldalogtam aki mellettem volt.-Jake...Félek!-Mondtam.

Paul is átváltozott.Ugyan az a vörös farkas volt mint álmomban...

Paul elénk állt és kivillantotta hatalmas agyarait.

Én csak egyre tudtam gondolni...Ezek képesek megölni egymást...

Leah elrugaszkodott és már támadásba is lendült...

5.Fejezet: Emilyéknél

Ahogy a kocsiban ültünk eszembe jutott valami.Paul pont úgy néz ki mint az a srác az álmomból.-Ez biztos csak véletlen...-Suttogtam alig hallhatóan.

-Hm?Szóltál?-Nézett rám Paul.

-Öhm nem...nem.-Ráztam meg a fejemet.

Az út további része igen szótlanul telt.Én is gondolkoztam, és Paul is amint láttam.

-Megérkeztünk!-Zökkentett k Paul.A kocsim megállt egy kicsi, erdei ház előtt.

Öt fiú és két lány volt kint az udvaron.A fiúk amerikai fociztak a két lány meg beszélgetett a verandán.

Paul kiszállt.Várakozóan visszanézett rám.Én haboztam egy kicsit majd kiszálltam.

Mind ránk kapták tekintetüket.

-Sziasztok!-Kocogott oda hozzánk Jake.

-Szia!-Mosolyogtam rá.-Mizujs?

-Hali...Sam megengedte?-Kérdezte Paul.

-Még gondolkozik.Tudod hogy ez...nagy dolog...-Nézett rám lopva Jake.

-Tudom...-Bólintott Paul.

-Amúgy...semmi különös.Veled?Fáj még a fejed?-Fordult vissza hozzám Jake.

-Nem...Semmi különös dolog nem történt velem sem...-Ráztam meg a fejem.

A négy fiú odajött hozzánk.Majd az egyik lány is.

-Szia!...Biztosan Te vagy Emma.-Jött hozzám a legidősebb fiú.-Sam vagyok.Ő itt a jegyesem Emily.-Húzta maga mellé a lányt.-Szia!-Mosolygott rám, Emily.

-Sziasztok...Igen én vagyok Emma.-Mosolyogtam rájuk.

-Szia!Jared vagyok.-Mondta egy srác.

-Hal, Embry vagyok.-Intett egy másik.Ő nézett ki az egyik legfiatalabbnak.-Ő itt Seth.A legjobb haverom...-Húzta maga melé Embry a barátját.Ez a srác is tizenhat-tizenhét körül lehetett...

-Sziasztok!Emma vagyok.-Mosolyogtam rájuk.

Ekkor észre vettem a másik lányt aki a verandán ült továbbra is és szúrós tekintettel méregetett.

-Héé Leah!Gyere ide!Köszönj Emmának!-Kiáltott oda neki Sam.A lány dühösen felpattant és berohant az erdőbe.Én értetlenül néztem utána.

-Nők...-Fújt egy színpadasat Embry.

-Héé!-Bökte oldalba Emily.-Hagyjátok...Majd lenyugszik.-Rántotta meg a vállát.-Gyertek!...Menyjünk be!-Invitált be mindenkit Emily.

Leültünk a kicsi nappaliban.

-Honnan költöztetek ide?-Nézett rám Sam.

-New York...-Mondtam.

Sokáig elbeszélgettünk, de a Leah nevű hölgyeményt nem láttuk továbbra sem.

Már délután volt amikor Paul és én lementünk a partra (ami alig 100m-re volt a házikótól) sétálni.

-Ki volt az a lány?...Aki lelépett?-Kérdeztem Paultól.

-Leah...-Mondta Paul.-A volt barátnőm...

-Uh...Értem.-Mondtam.-Paul...Én annyira keveset tudok rólad...de még is érzem hogy nem mondassz el nekem valamit.Egy olyan dolgot ami hatalmas titok is egyben...Tudom hogy alig ismersz és ezt nem...-Kezdtem bele de Ő leintett.

-Nézd...Emlékszel?Amikor megjöttünk...Jakkel amiről beszéltünk.Hogy "Megengedi-e.Még gondolkozik..."...Az erről szólt.Én elmondanám neked de ezt Sam engedélye nélkül nem tehetem meg...Akármennyire s akarom.-Állt meg velem szemben.

-Értem...De...Áh...-Ráztam meg a fejem.

-Ha visszaértünk Emilyékhez akkor Sam már döntésre fog jutni...vagyis ezt mondta.-Indultunk el újra.

Már visszafelé mentünk a házhoz amikor Paul ismét megszólalt...

4.Fejezet: Paul

Amikor Jake elment mind a ketten elhallgattunk.
-Hát...Te is Jake haverja vagy?-Kérdeztem félénken.
-Aha...-Bólintott Paul.-Hány éves vagy?
-Tizenhét.És te?-Néztem vissza rá.
-Húsz leszek három hét múlva.-Mondta Paul.Észre vettem hogy remeg.Egyfolytában remegés hullámok járták át testét de ő ellenállt.
-Nem láttalak még errefelé...-Mondta.
-Két hete kölzöztünk ide...az Apámmal.New Yorkból.-Mondtam halkan.
-Hogy-hogy?-Nézett rám érdeklődően.
-Hát...Tudod az Anyám és a Bátyám...meghaltak egy hónapja autóbalesetben.Apámmal döntöttünk, új életet kezdünk itt, La Pushban.-Mondtam keserűen.Fájt erről beszélnem és ezt Paul is tudta...
-Sajnálom...-Mopndta kedvesen s kezét az enyémre helyezte.
-Kösz...-Mondtam halkan.
-Hé...Próbálj meg aludni egy kicsit...Gyere!Fel kísérlek a szobádba.-Mondta Paul majd felsegített a kanapéról.Felmentünk együtt a szobámba.Én befeküdtem az ágyamba, Paul pedig az ágyam szélére ült.
-Nyugi...Vigyázok rád.-Mondta Paul mosolyogva.
-Tudom...-Mondtam.Az oldalamra fordultam és lehunytam a szemem...de nem jött álom a szememre.Fáztam, fájt a fejem és szédültem is egy kicsit.Óvatosan vissza fordultam és Paulra néztem.-Paul...Nem fekszel ide mellém?-Kérdeztem halkan.-Fázom egy kicsit...
Paul szótlanul befeküdt mellém és átölelt.Egyből átjárt az a forróság ami belőle jött.
Elaludtam...
Reggel kilenckor keltem.Apu még nem volt itthon.A fejfájásom, szédülésem és minden elmúlt.Pault kerestem szememmel...Nagyon boldog voltam amikor megpillantottam a kanapémon üldögélve.-Jó reggelt Napsugár!-Mosolygott rám.
-Neked is...-Ültem fel.-Mióta vagy fent?...
-Fél órája csak...Néztem hogy alszol...Aranyos voltál.-Állt fel a kanapéról és az ágyamhoz jött.-Jobban vagy?-Kérdezte.
-Igen...Sőt remekül!-Mosolyodtam el.
-Akkor jó.Reméltem, hogy jobban vagy.-Ült le az ágyam szélére.-Megnyugodtál?
-Igen...Tényleg...Mit vittek el?-Kérdeztem hirtelen.
-semmit.Nyugi.-Mondta Paul.
-Nem tudom elégszer megköszönni ezt nektek...-Ráztam meg a fejem.
-Nem is kell.Örülünk hogy jó helyen voltunk jókor.És én még jobban örülök mert...megismerhettelek.-Pirult el Paul.
-Ugyan...-Mosoyogtam rá.
Kiszálltam az ágyból.Fogtam a tegnapi farmeromat., egy pólót (Fehérneműt persze :) ).
-Gyors lefürdök...Megvársz?-Néztem vissza Paulra a fürdő ajtóból.
Ő bólintott én meg eltűntem a fürdő ajtó mögött.
Gyorsan végeztem.Lezuhanyoztam, kivasaltam a hajam és felraktam egy laza sminket.Majd siettem vissza Paulhoz...
-Hé...Eljössz velem Emilyékhez?A barátaim.Jake is ott van most hívott...-Kérdezte Paul.
-Persze...ha nem fogok zavarni.-Bólintottam.
-Ugyan dehogy!...Akkor induljunk!-Mondta Paul.

3.Fejezet: Életmentőim!

Amikor hazaértem felrohantam a szobámba.Leültem a kanapéra és felnyitottam a laptopomat.

Megnéztem az e-maileimet, néhány blogot és néhány oldalt még.

A nap hátra lévő része unalmasan telt...Tv, Net, Rajzolás, "tanulás" -.-' .

Már a nap lement amikor fürdeni mentem.

Fél tzenegy körül lehetett amikor hangokat hallottam lentről...

"Nem!...Ez sem ér semmit...Ócskaság...A francba!"

Óvatosan felálltam és lelopóztam.

Már a csinalépcsőnk aljában voltam amikor megpillantottam 3fekete ruhás férfit.A lépcsőnek háttal álltak.

-Keress pénzt!Aztán menny fel...Hátha van fent valami használható...-Mondta az egyik.

-Vagy valaki...-Röhögött halkan egy másik srác.

Ekkor a lábam alatt megnyikordult a lépcső.Mind a három férfi hátra nézett és megláttak engem.

-Fogd meg Thom!-Kiáltotta az egyik.Ketten elindultak felém.

A lábam földbe gyökerezett...

Amikor meg akartam fordulni és felrohanni az egyk elkapta a karomat és lerántott a földre.

-Hova sietsz, Édesem?-Hajolt fölém az egyik.

-Hagyjanak békén!-Mondtam halkan.-Vigyenek amit csak akarnak...csak engem hagyjanak...-Könyörögtem.

-Hm...Szóval mindent?-Kérdezte a másik.

-Visszük a csajt is?-Sandított rám a harmadik srác.

-Vigyük...De előtte megmutathatné nekünk a szobáját...-Mondta gúnyosan a "főnök".

-Ne!Hagyjanak!-Sikoltottam.-Ne!Eresszetek el!Hagyjatook!-Ordítottam.

Ekkor az ajtón berohant két ember.

Aki a karomat fogta ellökött magától.Én a szekrénynek estem és bevertem a fejemet.Elájultam...

Amikor felébredtem már a kanapén feküdtem.Automatikusan védekezni kezdtem.-Ne!Hagyjanak!-Nyöszörögtem.

-Hé-hé!Nyugi!Én vagyok az!Jake!És a haverom...Paul.-Mondta.

Amikor fölém hajolt megpillantottam kedves arcát.

Megpróbáltam felülni de megszédültem.

-Inkább maradj.-Fektetett vissza Jake.

-Ki az...a Paul?-Kérdeztem.

-A falk...A haverom.-Mondta Jake.

-Én lennék Paul...-Jött be a nappaliba egy srác.Nagyon helyes volt.Egy leírhatatlan érzés kavargott bennem, ami jobb és erősebb az első látásra szerelemnél...Egyszerűen szerelmes lettem ebbe a srácba...

-Szia...-Köszöntem neki.Felültem a kanapén.Már nem éreztem se fejfájást se szédülést.-Hol az a három...-Néztem körül.

-Elmentek...Eltűntettük őket...Nyugi.-Mondta Jake.

-Oké...És köszönöm...Ha ti nem jöttök...-Nyeltem nagyot.Még bele gondolni is rossz mi történhetett volna...-Ti vagytok az bén életmentőim...-Mosolyogtam rájuk.

Amint Paul fekete szemeibe néztem megszűnt körülöttünk a világ.Teljesen elvesztem tekintetében ami szeretetet, aggódást, féltést és megnyugvást sugárzott.Ő is elveszett az én tekintetemben...Gyönyörű pillanat volt.

-Öhm...-Zavart meg Jake.-Jól vagy?-Kérdezte.

-I-igen.-Bólintottam.-De kérlek!Ne hagyjatok egyedül!Félek hogy...-Kezdtem volna bele de Paul közbeszólt.

-Jake!Te menyj őrj...menny aludj egy kicsit.Itt maradok Emmával...-Mondta.

Jake bólintott majd felállt a kanapéról.-Vigyázz magadra Emma...Paul...-Nézett össze Jake Paullal.Paul bólintott...-Sziasztok!-Köszöt el tőlünk Jake majd kisietett a házból...

Egyedül maradtam vele...Paullal az egyik megmentőmmel...

2.Fejezet: Egy Kedves Idegen

Gyorsan megtöröltem a szemeimet és összekuporodtam a fatörzsön.

-Héé...Jól vagy?-Futott oda hozzám egy srác.Húsz év körüli lehetett.Csak egy farmer volt rajta ami a térdéig ért és egy sportcipő.

-I-igen...Persze.-Mondtam de nem emeltem fel a fejemet.

-Hát...Nem úgy látom.-Mosolygott kedvesen.Leült mellém a fatörzsra.-Jake vagyok...-Mutatkozott be.

-Emma...Emma Roberts.-Mondtam.Fejem még mindig le volt hajtva.

-Mi a baj...Miért sírsz?-Kérdezte.

-Hosszú...És teljesen lényegtelen.-Ráztam meg a fejemet.

-Hát...Ha engem kérdezel az emberek nem szoktak csak úgy lényegtelen dolgok miatt sírni...-Emelte fel a fejemet majd belenézett sírástól vörös szemeimbe.-Akarsz róla beszélni?...

-Nem...-Ráztam meg a fejemet.Ekkor karomba fájdalom nyilalt.Biztos egy kicsit szétnyílt a tegnap esti vágás...-Gondoltam.

-Mi az?-Ragadta meg karomat Jake majd felhúzta a pulcsim ujját.Az egyik sebből vér szivárgott.

-Semmi!-Rántottam el a kezemet majd felpattantam.Pulcsim kapucniját a fejemre hajtva elindultam a víz mellett.

-Várj!-Kiáltott utánam Jake.Hallottam amint utánam jön futó léptekben.

-Mire?...A csodákra?-Fordultam meg.

-Nem...Rám...-Mosolygott rám.-Vagys erre...-Nyújtotta felém a mobilomat Jake.-Kiesett a zsebedből.-Mondta.

Elvettem a telefont.-Köszi...-Mondtam.

Együtt elindultunk az óceán mentén sétálni.

-Mik azok a...vágások?-Kérdezte félénken Jake.

-Hosszú...Nem szívesen beszélek róluk...-Mondtam vállrándítva.

-Hát...Jó...De ha gondolod...-Mondta.

-Oké...És köszi.-Bólintottam.

-Nem láttalak errefelé még...-Mondta Jake.

-Igen...Két hete költöztem ide az apámmal.New Yorkból.-Mondtam.

-Hogy-hogy ide költöztetek?-Kérdezősködött tovább.

-Hát...Az Anyám és a Bátyám...Egy hónapja...Meghaltak.Apámmal új életet akarunk kezdeni itt...La Pushban.-Mondtam és ekkor észbe kaptam...-Te...kiszedtél belőlem mndent...Alig egy perc alatt...-Néztem fel Jakere.

-Bocs...Esküszöm...Nem állt szándékomban!-Kért bocsánatot.

-Nem...Semmi baj...Csak ez meglepett.-Ráztam meg a fejemet majd mosolyt erőltettem az arcomra.-Szóval...Azért...vágdosom magamat mert...A fizikai fájdalom elviselhetőbb mint a lelki...Vagyis számomra.-Mondtam.

-Értelek...Hány éves vagy?-Bólintott Jake.

-Tizenhét.Te?-Néztem fel rá.

-Tizenkilenc.-Mondta.

-Idősebbnek néztelek...-Vallottam be.-Úgy...húsz-huszonkettő között...

-Hm...Kösz hogy öregítessz!-Lökött meg egy kicsit Jake.

-Ugyan nincs mit!-Öltöttem rá nyelvet játékosan.

-Nagyon élveztem ezt a beszélgetést...Holnap találkozunk?-Kérdezte.-Mert nekem most mennem kell őrjár...Akarom mondani dolgom van.-Javította ki magát hírtelen.

-Oké...Ugyanitt...Mondjuk kettőkor?-Álltunk meg a kocsim mellett.

-Oké.Akkor kettőkor itt.-Mondta.-Ja...és a telefonod hátulját ha leveszed...-Célozgatott.-Na szia!-Mondta majd befutott az erdőbe.

-Szia...-Suttogtam majd beültem a kocsimba.Levettem a telefonom hátulját ami mögött egy cetli volt:

Jake!

0670/297-8826

Elmosolyodtam.Gyorsan lementettem a számát majd mentem haza...

1.Fejezet: Változások

"Kedves Naplóm!

Már megint ez a hülye álom!Ugyanaz ami már majd' 2 hete tér vissza minden éjjel.

Hajnali 2:34 van és rettentően álmos vagyok.Viszont nem akarok aludni mert akkor megint...

Áh de mindegy...Minden esettel...Bárcsak tényleg létezne ez a srác...Annyira helyes...

Jó éjt, Szép álmokat, PuszPá!

Emma Roberts

2010.06.02."

Még mindig az az álom kísért ami a költözésünk óta.Nagyon idegesítő, hogy nem tudom tovább álmodni de nagyon kíváncsi is vagyok, hogy ki ez a fiú.

Ismét álomba szenderülhettem, mert a vekkerem csörgésére pattantak ki a szemeim.

Nyolc óra...Néztem az órámra.Lustán lenyomtam majd átvánszorogtam a fürdőmbe.

Lezuhanyoztam, kivasaltam hosszú, barna hajamat és feldobtam egy laza sminket.

Felvettem egy sötét farmart, egy citromsárga pólóval és egy fekete pulcsit.Hozzá a citromsárga tornacipőmet.

Boldogan lesiettem a lépcsőn.Apu már a konyhában kávézott.

-Jó reggelt Napsugár!-Köszönt rám kedvesen.

-Szia Apu!-Nyomtam egy puszit apám arcára.-Mizujs?

-Semmi...Nem sokára be kell mennem dolgozni...Tudod átvettem az esti műszakot is úgyhogy csak holnap dél felé érek haza.Charlie felesége most fog szülni...Kénytelen voltam.-Mentegetőzött.

-Semmi baj...Megleszek.-Mondtam mosolyogva, de koránt sem gondoltam komolyan.

-Oké...De tényleg nem baj?-Fürkészte idegesen az arcomat.

-Nem, dehogy!-Vágtam rá majd töltöttem magamnak is kávét és leültem az asztalhoz reggelizni.-Úgy gondoltam lemegyek a partra...Sétálgatni meg ilyesmi...elleszek.-Mondtam.

Apu rendőr volt.Tudtam, hogy fontos neki a munkája, főleg most.Csak abba menekülhet...

-Oké...Hát akkor én megyek.-Nyomott egy puszit a hajamra majd fogta a kabátját és elment.

Egyedül maradtam...

Amint végeztem a reggelimmel felmentem fogat mosni majd indultam a partra.

Beültem a fekete BMW-be amit még a szüleimtől kaptam a tizenhetedik szülinapomra majd indítottam.

Az óceánpart alig 30percre volt tőlünk, úgyhogy hamar leértem.Leparkoltam az út szélén, kiszálltam, lezártam a kocsimat majd indultam le a vízhez.Leültem egy fatörzsre ami egy sikla előtt volt.Hátamat a sziklának döntöttem és úgy gondolkoztam.

Akaratlanul is felhúztam a pulcsim ujját és végig simítottam a vágásaimon...Amiket Én okoztam...Csakis én...

Hirtelen a sírás kerülgetett...Egy könnycsepp legördült az arcomon...aztán mégegy...mégegy...és mégegy...Sírni kezdtem.Egész testemet rázta a zokogás.Egyre jobban sírtam az emlékeimtől amik fájó sebet lyuggattak a szívembe...

-Hé...Minden rendben?-Szólalt meg mellőlem, az erdő széléről egy hang...

Rólam/Bevezető:

Kedves Olvasók!

Először is magamról néhány szót:

A nevem Evelin (Barátoknak és itt Goofy).

13 éves vagyok és Békés megyében, Telekgerendáson lakom.

Mindenem az írás, olvasás.Ha felnövök író szeretnék lenni.

Legnagyobb álmom, hogy találkozhassam Sthepanie Mayerrel.

Kedvenc Könyveim:

-Twilight

-New Moon

-Eclipse

-Gyűrűk Ura Trilógiák

És még sorolhatnám...

Imádom a lovakat, ahogy az összes többi álltatot is.Kivéve a pókokat és a bogarakat.

Akkor kezdtem el komolyabban írni amikor az édesanyám beteg lett.Az írás valamiért megnyugtatott mindig is.

2010.5.10.-én Édesanyámat elragadta a súlyos kor, a leukémia.

Egy világ tört össze bennem, de nem adtam fel.Érte el fogom érni az álmomat és egy író leszek akinek remélhetőleg venni fogják a könyveit.

Példaképem a Bátyám, Dávid.Aki minden helyzetben erős.Rá mindig számíthatok és megoszthatok vele mindent.Legyen az jó vagy rossz...

De ennyit rólam...

Jöjjön a történetem leírása:

A nevem Emma Roberts.

Tizenhét éves vagyok.Az apámmal élek itt Forksban.Azért költöztünk ide, mert alig egy hónapja az anyám, Sue és a Bátyám, David meghaltak egy autóbalesetben.

Nincsenek barátaim de nem is vágyom rájuk.Teljesen magamba zárkóztam.Az apám nem tudja de vágdosom magam.Igaz nem úgy, hogy veszélyt jelentsek magamra, de a fizikai fájdalom, még ha csak néhány órácskára is de eltűnteti lelkem sebeit.

Olyan lány vagyok aki hisz a csodákban és várja is őket...De minek?!

Amióta itt élek Forksban van egy visszatérő álmom.

A szobámban vagyok, az ágyamban fekszem.Egy helyes, húsz év körüli fiú ül az ágyam szélén és a kezemet fogja.

Hirtelen eltűnik a szobám és az erdőben vagyok, ami a házunk mögött van.Hirtelen elkap valami.Ez hülyén hangzik de egy vámpír.Amikor épp belém akar harapni előugrik a semmiből egy vöröses, barnás farkas.Egy vérfarkas.Kb. 3x nagyobb egy átlagos farkasnál.Elkergeti a vámpírt de amikor visszajön már nem farkas hanem az a rejtélyes srác...a szobámból...