Megnyílt a főblogom

Sziasztok!

Megnyílt a főblogom.

Itt bármely kérdésetekre válaszolok.

Katt rá!

www.gooofy-foblog.blogspot.com

12.Fejezet: Apósok -.-'

-És milyen volt a buli?-Törte meg apu a kínos csöndet.

-Nagyon élveztem!Jó volt.-Mosolyodtam el.-Ugye Paul?-Néztem Paulra.

-Igen!...A haverok rendezték...Tök jó volt.-Bólogatott Paul.

-És...Mióta?-Nézett rám majd Paulra az öreg :) .

-Hát...Nem rég óta.De nagyon szeretjük egymást...-Pirultam el.

-Értem...-Mondta Apu.-Na...Én megyek meccset nézni.

-Mi meg elmegyünk...sétálni.-Mondtam majd fogtam a kabátomat, felvettem a cipőmet majd Paullal együtt kimentünk.

Még hallottam amit Apu mond: "Fiatalok!" Ezen elmosolyodtam.

-Elmegyünk Emilyékhez?-Kérdezte Paul.

-Ja.Mennyünk!-Mosolyogtam rá.Így ketten elindultunk gyalog az erdei ösvényen...

-Tök rendes az apád.-Karolta át a derekamat Paul.-Apja lány.-Mosolygott rám.

-Óóh igen.Régen együtt szereltük a biciklimet.-Bólogattam.

11.Fejezet: A sötét múlt

-Hát...Tudod...Nehéz erről beszélnem.Elég zűrös múltam volt.-Próbáltam kikerülni a kínos beszélgetést.

-Nem érdekel hogy zűrös voltál...Szeretlek és nem érdekel hogy milyen múltad volt.Számomra a jelen a fontos, ami számomra Te vagy!-Mondta Paul.

-Hát...Ott kezdődött az egész hogy új suliba kerültem.Dallasba költöztünk ami számomra egy teljesen ismeretlen terep volt.Olyan társaságba keveredtem amibe nem igazán kellett volna.Elkezdtem inni, cigarettázni és volt amikor...füveztem meg drogoztam.-Mondtam majd lesütöttem a szemeimet.-Tizennégy-tizenöt éves lehettem...egy buliból mentem haza...Eléggé kész voltam.Egy sikátor előtt mentem el amikor három srác...Bevitt a sikátorba...Megerőszakoltak...Érted?!...Ez egy fájó emlék...És rémálmaim is vannak...De aztán az anyám és a bátyám halála...Akkor kezdtem el magam vágdosni...Röviden ennyi.-Mondtam majd letöröltem kibuggyanni készülő könnyeimet.

Paul szorosan magához ölel.-Megvédelek, senki nem bánthat ameddig én élek és lélegzem!-Mondta.

-Köszönöm hogy itt vagy velem...nekem...-Mondtam halkan.-Amikor...megerőszakoltak...Szóval...Nem tudtak róla a szüleim...Akkor elhatároztam hogy soha többé nem fekszem le olyan sráccal akit nem szeretek.De Te...Te olyan más vagy.Téged teljes szívemből szeretlek és Neked odaadnám mindenemet...-Mondtam majd felálltam.

Paul is felállt majd átkarolt és átmentünk a konyhába.-Hagyd csak!Én majd csinálok reggelit.-Mosolygott rám majd leültetett a pulthoz, Ő pedig a tűzhelyhez állt.

-Megyek megfürdök és felöltözöm.-Álltam fel.

-Héé de...Ugye nem?-Kérdezte.Tudtam hogy a vágdosásra gondol.

-Nem.-Ráztam meg a fejemet.

-Akkor jó.-Mondta.

Gyors felrohantam az emeletre, lezuhanyoztam, felöltöztem, kivasaltam a hajam, kisminkeltem magam majd mentem vissza a konyhába ahonnan isteni illatok szálldogáltak.

-Omlett, A'la Paul!-Mosolygott rám Paul.Leültünk az asztalhoz és hozzá kezdtünk a reggelihez.

Tizenegy óra volt amikor apám autója begördült a ház elé.

-Paul...Bemutathatnálak apámnak?-Fordultam Paulhoz ak csak egy rövid bólintással válaszolt.

-Hé Emma!Megjöttem!-Csukta be Apu a bejárati ajtót.

-Apu!-Mentem apám elé a konyhába.-Szia...Apu!Szeretnék neked...Bemutatni...Valakit!-Húztam magam mellé Pault.-Apu, Ő Paul a barátom.-Mondtam majd elpirultam.

-Öhm...Jó napot!-Köszönt Paul zavartan.

-Szia!Kérlek tegezz!A nevem Jhon, mint ahogy tudod Emma apja vagyok.-Fogott kezet apám és Paul.

-Rendben.-Mosolygott apámra Paul.-Paul Ryan vagyok.

-És mikor jött a fiatalember?-Mosolygott rám kedvesen apu.

-Hát...Tegnap ittaludt.Ha nem jelent gondot.-Haraptam az ajkamba majd apámra pillantottam.

-Ugyan!Nem, dehogy baj.Csak máskor szóljatok ha terveztek ilyen egymásnál alvást.Oké?...És kicsim te már nagy vagy...Oda mész és akkor amikor csak szeretnél.Csak kérlek tudjak róla!-Mondta Apu majd leült az asztalhoz.

-Kérsz egy sört?-Nézett apu Paulra.

-Nem nagyon szoktam inni...-Mondta Paul.

-Jajj!Ne már!Csak az ökör iszik magában!-Nevetett fel az apám.-Emma!Kérlek hozz ki három üveggel!-Nézett rám az apám.

Kihoztam három üveg sört, kibontottam őket majd lepakoltam egy-egy üveget a két férfi elé én meg pohárba töltöttem egy kicsit a harmadik üvegből.

Leültem Paul mellé az asztalhoz.

10.Fejezet: Régi-Új Barátok...

Itt már dühömmel küszködtem...Nem tudom miért de nagyon dühös voltam.

-Érted tettem...Nem akarom...-Kezdett bele de én szélsebesen elsiettem mellette.Az ajtóban megálltam.Itt már könnyek áztatták az arcomat.

-Ezzel okozod a legnagyobb fájdalmat!-Suttogtam majd felrohantam a szobámba.

Ágyamra feküdtem, fejemet karjaimba temettem, vállaimat rázta a zokogás.

-Emma!-Kopogott be a szobaajtón Paul.

-Kérlek...Hagyj!-Szipogtam halkan.

-Nem hagylak itt...ilyen állapotban!-Mondta majd erősebben kopogott.

-Itt hagyhatsz.Jól vagyok!-Kiáltottam, de koránt sem gondoltam komolyan...

-Nem akarom, hogy árts magadnak!-Mondta.-Lent leszek a nappaliban!-Hallottam amint halkan, szitkozódva lemegy a lépcsőn a nappaliba.

Bementem a fürdőbe, a szekrényből elővettem régi barátomat, a pengét.-Leültem a kád mellé, hátamat a kádnak döntöttem és megejtettem az első vágást a csuklómon.Aztán még hármat.Amikor már kezdtem álmos lenni, néhány papír zsapi kíséretében visszamentem és lefeküdtem az ágyamba.Egy órát feküdhettem, de nem jött álom a szememre.Leosontam a nappaliba.Paul ülve elaludt...Betakartam egy takaróval majd mellé bújtam.-Sajnálom...-Suttogtam majd odabújtam karjába.Nem tudom, hogy aludt-e vagy ébren volt de átölelt.Egyből elaludtam karjai közt.

Reggel arra keltem hogy mocorog.Nyűgösen kinyitottam a szememet és az órára pillantottam.Kilenc óra.

-Jó reggelt.-Mondta kedvesen.

-Neked is.-Mosolyogtam rá.-Nézd...A tegnapit...annyira bánt az egész...Sajnálom!-Nyügtem ki nagynehezen.

-Semmi baj...-Mondta majd megfogta a kezemet.Felszisszentem amikor rosszul mozdítottam a csuklómat.

-Mi az?-Nézett rám ilyedten Paul.

-Semmi!-Kaptam el a kezemet.Majd gyorsan felálltam.-Kérsz reggelit?-Tereltem el a témát.

-Emma...-Állt fel Paul.

-Semmi baj, jól vagyok.-Mondtam majd átmentem a konyhába.

-Emma!-Került elém Paul majd felhúzta, pulóverem ujját.Rátekintett a csuklómra majd megölelt.-Kérlek...Ne tedd ezt magaddal!-Suttogta a hajamba.

Kitört belőlem a zokogás.Annyi felgyülemlett fájdalmat adtam ki magamból és ez annyira jól esett.Tudtam, hogy Paul meghalgatna de nem mertem neki elmondani zűrös múltamat, régi kapcsolataimat s sötét történeteimet.

-Bennem megbízhatsz!Kérlek mondd el ami bánt...Meghallgatlak!Kérlek ne tedd ezt magaddal!-Ült le velem Paul a kanapéra.

Nem tudtam hogy hol kezdjem, de egy valamiben biztos voltam.Addig innen el nem mozdulok amíg Paulnak nem mesélek...Így hát belekezdtem hosszú mondókámba:

9.Fejezet: A véget nem érő történet...

Amikor visszaértünk a tábortűzhöz felfedeztem Blly Blacket, Jake apját a tolószékében.

-Szia Billy!-Mosolyogtam a tolószékes indiánra.

-Szia, Emma!-Mosolygott vissza rám.-Hallottam, hogy Bevésődtetek.-Nézett Pulra majd rám.-Gratulálok Nektek!-Mondta.

-Köszönjük Billy!-Mosolygott Billyre Paul majd leült egy fatörzsre, én meg szorosan mellé.

-Mit fogunk ma hallani, Billy?-Kérdezte Embry.

-Mit szólnátok az Első Bevésődés történetéről?-Kérdezte Billy, majd cinkosan rám kacsintott.

-Remek!-Harsogták a fiúk.-Halljuk!

-A Quilute Indiánok törzsfőnökének egyetlen fia, Riach (ejtsd: Riakh) elhatározta, hogy asszonyt akar magának.Törzsükben rengeteg gyönyörű nő volt, de Riach egy iránt sem érzett semmit.Elhatározta elmegy földjükről, s feleséget keres magának.-Mesélte Billy.Én automatikusan szorosan Paulhoz bújtam s összekulcsoltuk ujjankat.Paul átölelt én meg mellkasára hajtottam a fejemet.-Tíz éve vándorolt már amikor megtámadták őket.Riach súlyosan megsérült és egy indián faluba vitték be ellátásra.Amikor Riach magához tért egy gyönyörű nőt pillantott meg ágya mellett.Arannie (ejtsd:Áránni) volt a neve és a törzsfőnök leánya volt.Riach szerencsésen felépült majd visszatért hazájába, Arannievel az oldalán.Rengeteg gyermekük született s boldogan élték tovább életüket...-Fejezte be a rövdke történetet Billy.

-Szép volt Billy!-Mosolygott Sam kedvesen majd megölelte Emilyt.

A buli viccelődve, nagy nevetésekkel telt tovább.

Hajnali fél három lehetett amikor már kezdtem álmos lenni.

-Álmos vagyok...Szerintem én megyek.-Mosolyogtam fáradtan Paulra.

-Én is megyek.Gyere, haza viszlek.-Mondta majd odament Emilyékhez.

Utána mentem, elköszöntünk a többiektől, megköszöntük a remek estét majd elindultunk a kocsim felé...

Amikor Paul már az ajtómnál állt velem vsszafordultam.-Bejössz?-Pirultam el.

Paul mosolygott egyet majd bejött a házba, velem.Felmentünk a szobámba.

-Megyek, lezuhanyzom.Várj meg!-Mondtam majd bementem a mosdóba.Gyors lezuhanyoztam, felvettem a Snoopy-s, két részes pizsimet és visszamentem a szobába.Paul ott ült az ágyam szélén.

-Végeztél?-Mosolygott rám.

-Igen.-Mondtam majd oda mentem hozzá.Az ölébe ültetett és megcsókolt.

-Kiment az álom a szememből...-Mondtam két csók között.

-Nem vagy vele egyedül...-Mondta Paul majd az ágyra fektetett.Fölém hajolt és úgy folytattuk amit elkezdtünk...

Hosszú percekig csókolóztunk amikor levettem Paul pólóját.

Ismét végignéztem gyönyörű, izmain s minden porcikáján.

Paul keze az oldalamra tévedt és simogatni kezdett.Keze csípőmről a combomra tévedt majd vissza a csípőmre.

Szorosan egymáshoz simultunk.Még soha nem éreztem magam ennyire közel hozzá.

Lassan benyúlt a fölsőm alá és úgycirógatott tovább.

-Szeretlek, Paul...-Mondtam halkan, vágytól fűtötten.

Paul elmosolyodott majd felhúzta a pólómat.

Még szorosabban ölelt magához.

Kezem mellkasáról le tévedt kockás hasára de tovább nem jutott mert Paul nem engedte...-Ne!-Mondta halkan.

-Miért?-Kérdeztem alig hallhatóan.De Ő meghallotta...

-Nézd...ÉN mindennél jobban szeretlek téged...Ezért nem akarok, nem merek veled...Félek, hogy fájdalmat okoznék Neked...-Mondta halkan.Majd az ágy szélére ült.

Oda kúsztam mellé és kezemet a hátára tettem.-Megértelek.Majd ha úgy érzed...-Mondtam és egy nagyot nyeltem.-Ha majd Te is akarod.-Mondtam majd felvettem a pólómat ami lekerült rólam...Felálltam és lementem a konyhába bekapni néhány falatot.Kiötöttem magamnak egy pohár narancslevet de nem ittam valami sokat.Elkeserített az a tudat, hogy Paul eltolt magától.Tudom hogy nem akar nekem fájdalmat okozni de mégis ezt teszi...Nincs z elutasításnál rosszabb dolog...

-Emma...-Hallottam Paul halk hangját a konyha ajtóból.

Gyorsan letöröltem néhány könnycseppet a kézfejemmel, de nem fordultam meg.Nem akartam hogy meglássa az arcomat.-Hm?-Kérdeztem inkább.

-Nézd...Én...Annyira sajnálom.De értsd meg!Érted teszem.-Lépett mögém.

Hi Honey's!

Sziasztok Mézi Babáim!!!

Eddig nemtoom h tudtátok-e de van még néhány blogom:

www.neowolf.blog.hu Neo Wolf

www.kellyfunfic.blogspot.com Werewolf my boyfriend

www.brandys-life.blogspot.com Egy Farkaslány Naplója

KATT(ANJATOK) RÁJUK ÉS HA TETSZIK ÍRJATOK SOOK-SOOOK KOMIIT!

kÖSZÖNÖM NEKTEK RENDSZERES OLVASÓK!!!

(L)

PusszPáás!!!

8.Fejezet: Az első csók és a következményei...

-Emma...-Nézett rám Paul.

-Hm?-Néztem fel rá.

-Jake mondta...hogy a karod...-Mondta de nem fejezte be a mondatot.

-Hogy vágdosom magam...igaz?-Néztem fel rá szomorúan.

Ő csak bólintott.

-Igen...Ez igaz.-Mondtam majd felhúztam a pulcsim ujját.

Paul ránézett vágásokkal tarkított csuklómra majd megfogta a kezemet.

-Én...Szeretnélek megkérni arra...hogy ne tedd ezt magaddal...Ezzel nem lesz jobb.-Mondta.

-Tudom...De a fizikai fájdalom elfelejteti a lelki sebeim fájdalmát...-Ráztam meg a fejem majd lekuporodtam a földre.Paul mellém ült, átkarolta a derekamat.Én a mellkasára hajtottam a fejemet.

-Csak tudd...Én itt vagyok neked mindig!Ha valami bánt, Nekem elmondhatod!-Simogatta meg az arcomat.

-Köszönöm...-Suttogtam.-Mindent köszönök Neked, Paul!-Mondtam és felnéztem rá.

Arcunk közeledett egymáshoz.Forró lehellete perzselte arcomat.

Ajkai rá találtak az enyéimre...Csókjában éreztem minden szerelmét, vágyát, szeretetét.Gyengéden, de ugyanakkor szenvedélyesen csókolt.

Ekkor az erdő felől gallyrecsegést hallottunk.Csókunk félbe szakadt és riadtan pillantottunk a megzavaróra...Leah volt az.A szívem szakadt meg érte, hogy így kellett látnom.Ugyan nem ismertem de meg tudom érteni mennyire fáj a szerelmedet egy másik lánnyal látni.

-Leah!...-Kezdtem bele majd felálltam.-Én...Nem tudom most mit mondjak...Ha tényleg szereted Pault...

-Ne beszélj a nevében!-Sziszegte.-Az Ő szájából akarom hallani!-Lökött félre majd elindult Paul felé aki idő közben felállt.

-Leah...Ha tényleg szeretnél akkor örülnél most...Mert boldog vagyok.Emmával.Tudom nehéz elfogadnod ezt...De ha nem tudsz hozzá szokni akkor sajnálom...Ne kényszeríts döntésre mert akkor...Én Emmát választom.-Mondta Paul halkan.

Leah egy hatalmas pofonnal válaszolt.-Ezt azért a két évért kaptad...amit elvettél tőlem!-Mondta halkan.-És ha Emmát választod-Mondta ki gúnyosan a nevemet.-Ám legyen...De soha-ismétlem soha tőbbé ne keress!...És felejts el.VÉGLEG!Mi már nem vagyunk se barátok se ismerősök.Köztünk mindennek vége!Érted?!...És ha a te drátgalátos Emmáddal...Mégsem jön össze...Ne is számíts arra hogy visszajöhetsz hozzám!-Mondta.Szinte köpte a szavakat...

-Nem is foglak soha többé keresni Leah, nem érted?!Emma az Én Bevésődésem.-Mondta Paul.

Erre Leah megfordult, Rám emelte gúnyosan a tekintetét majd eltűnt a fák között.

-Ennél durvábbnak képzeltem el...-Mondta Paul.

-Mert ez nem volt elég?!Jó nagy pofont kaptál.-Mondtam aggodalmasan.

Lassan vissza indultunk Emilyékhez a buliba...